Egy döntés margójára

Amikor 2003-ban a Koch Valéria Kollégium, majd 2004-ben az egész Koch Valéria Iskolaközpont a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata fenntartásába került, egyértelmű volt, hogy ezt a kötelezettséget minden érintett nagyon komolyan vette. Az MNOÖ és vele együtt az egész magyarországi német közösség szilárdan meg volt győződve arról, hogy ez a történelmi lépés mérföldkövet jelent nemzetiségünk biztonságos jövőjéért folytatott küzdelmünkben. Ügyünkben akkor Pécs városa is támogatásáról tett tanúbizonyságot, hiszen nemcsak az intézményt adta át fenntartásunkba, hanem a hozzá tartozó összes ingatlant is.

“Az elmúlt 20 évben fontos lépéseket tettünk a bővítés és a működés, valamint a saját fenntartású intézményi hálózatunk kiépítése érdekében. Üdvözöljük és támogatjuk, hogy egyre több települési német önkormányzat veszi át helyi köznevelési intézmények fenntartását” – olvasható az országos német önkormányzat stratégiájának preambulumában. E kitartó munka eredményeként ma három oktatási intézmény van saját tulajdonunkban, kettő társtulajdonban és 62 települési német önkormányzat tulajdonában.

Tudatosságunkról tanúskodik az is, hogy 2005-ben megalapítottuk a Magyarországi Német Pedagógiai Intézetet (UDPI), amelynek jogutódja, a Magyarországi Német Pedagógiai és Módszertani Központ (UMZ) ez év januárjától önálló intézményként országszerte szakmai támogatást nyújt a magyarországi német oktatási hálózatnak, különös tekintettel a német nemzetiségi fenntartású intézményekre.

Oktatási központjaink a pécsi Koch Valéria Iskolaközpont, a bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja, valamint a győri Audi Hungaria Iskola, melyekben az óvodától az érettségiig biztosított a német nemzetiségi oktatás teljes skálája. A budapesti régióban hiányzik egy ilyen intézmény, különösen, hogy a Pilisvörösváron működő Friedrich Schiller Gimnázium is csak 7. osztálytól fogadja a tanulókat. Régóta megfogalmazódott bennünk egy budapesti oktatási központ létrehozásának terve, amely tavaly év végén válhatott valóra, amikor is az MNOÖ közgyűlése úgy határozott, átvesszük a soroksári Grassalkovich Antal iskolát és összevonjuk azt a budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziummal (DNG) (erről 2021. február 23-i hírlevelünkben számoltunk be).

Nagy lelkesedéssel, Ritter Imre országgyűlési képviselő úr támogatásával neki is láttunk a munkának: megbeszéléseket folytattunk mindkét iskolával, a helyi döntéshozókkal, hivatalos bejegyeztetést kértünk az oktatásügyi hatóságnál, tájékoztató előadásokat tartottunk szülőknek és diákoknak egyaránt, bevonva ebbe az érintett intézmények igazgatóit is. Ezek a hivatalos benyújtás előtti munkaszakaszok egyrészt azért voltak fontosak számunkra, mert a hatóságok visszajelzéseiből érzékeltünk némi vonakodást, másrészt pedig azért, mert a német nemzetiségi osztályokban tanuló diákok száma nem érte el a törvényben meghatározott 75%-ot. Ilyen esetekben az átvételről szóló döntés az illetékes miniszter hatáskörébe tartozik, aki jogi okokból megtagadhatja az átvétel engedélyezését és ugyanezen okból kifolyólag pedig nem kell azt indokolnia sem.

Mindezek ellenére bíztunk a pozitív kimenetelben, már csak azért is, mert az általunk támogatott intézmények sokéves sikerei a mi munkánkat is igazolták intézményfenntartóként.

Azóta is sok kérdés merül fel bennem:

Lehetséges-e a százalékos arány további csökkentése? Nem mutattuk be elég világosan a terveinket – nevezetesen, hogy nem akarunk semmit sem változtatni az iskola oktatási struktúráján? Nem voltak átláthatóak a céljaink? Előfordult már az általunk támogatott iskolában, hogy csak német származású tanulókat vettünk fel? Miért nem értik meg a döntéshozók, hogy mi nem elvenni akarunk a közösségtől, hanem adni: szellemben, tárgyban és infrastruktúrában?

Mélységesen sajnálom, hogy nem értették meg, hogy nem a helyi erők ellenében, hanem velük együtt akarjuk megvalósítani a magyarországi német oktatási központ gondolatát.

Fentebb részletezett véleményemet megerősíti az a röviddel ezelőtt napvilágot látott hír, hogy a jelenlegi igazgató pályázatát, amely garantálja az eddigi munka folytatását, sajnálatos módon elutasította az illetékes miniszter. Kreisz Erzsébet 36 éve dolgozik az intézményben, 15 évig igazgatóhelyettesként, további 15 évig pedig igazgatóként szolgált. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen erős személyiség lemondatása után a magyarországi német oktatási rendszernek egy igen erős bástyája inog meg.

Nekünk most már csak annyi a dolgunk, hogy túllépjünk ezen a csalódáson és töretlenül folytassuk a munkánkat népcsoportunk érdekében.

Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke

Megosztás