ELINDULT A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATÁNAK VÁNDORKULCS-KAMPÁNYA
Egy hartai festett tulipános ládikót indított országos körútjátra a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke. A láda egy, a 18. századi Budaörsről származó kulcs másolatát rejti, amely szimbolikusan a múlt megannyi képzeletbeli bejáratát nyitja majd meg egy teljes éven át. Az első „ajtó” április 18-án, az MNOÖ által fenntartott pécsi Koch Valéria Iskolaközpontban tárult ki. Látványos időutazás során három évszázaddal korábbi események elevenedtek meg: az oktatási intézmény óvodás, általános és középiskolás diákjai zenés jelenetekkel idézték fel azt, hogy 300 évvel ezelőtt hogyan és milyen utat megtéve települhettek német családok Magyarországra. A kampány során 38 helyszínen – jobbára német nemzetiségi oktatási intézményekben – emlékeznek majd a 18. századi eseményekre, és azok révén mindazokra a németekre, akik évszázadok óta – sőt szép számmal akár már egy teljes évezrede – hazánkban élnek, és akik felbecsülhetetlen kulturális és gazdasági értékekkel gazdagították Magyarországot.
– A mai projektnapunkon – a Wunderbar Fesztivál hetében – a sváboknak az egykori Magyar Királyságba való betelepülésére emlékezünk – e rövid történeti áttekintéssel nyitotta meg az országos kampányt Amreinné Pesti Ágnes, a Koch Valéria Iskolaközpont igazgatója. – Magyarország a 17. század végén felszabadult a 150 évig tartó török uralom alól, az ország a Habsburg Birodalom része lett. A Habsburgok magyar királyokként a háborúkban elnéptelenedett területeket újra be akarták népesíteni, újjáépítve ezzel az országot. A Német Birodalom császáraiként pedig olyan német telepeseket – mesterembereket és parasztcsaládokat – toboroztak, akik készek voltak új egzisztenciát építeni a Magyar Királyságban. Kiváltságokkal és a szabad paraszttá válás kilátásaival csábították őket. A németek Magyarországra telepítésének jogi keretét az a CIII. törvénycikkely biztosította, amelyet a Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés 1722-23-ban fogadott el. A több hullámban történő betelepítés eredményeként a németek a 18. századi soknemzetiségű Magyarország egyik legnagyobb népcsoportjává váltak. Az elmúlt 300 év alatt felbecsülhetetlen kulturális értékkel, korszerű gazdasági és technikai ismeretekkel gazdagították új hazájukat. Kövessük végig az egykori német telepesek útját Ulmtól Pécsig és annak környékéig! Utunk a Dunát szimbolizálja. Induljunk tehát útnak öt telepes családdal együtt! Kellemes időutazást kívánok!
Az országos önkormányzat elnökének már-már védjegyévé vált, hogy nyilvános beszédeit személyes történetekkel, családi emlékekkel gazdagítja. Englenderné Hock Ibolya ezúttal a kampány célkitűzéseinek ismertetése mellett családfája legrégebbi, a német óhazáig visszahajló ágáról mesélt:
– A Schwebenben (Hessenben, Fulda közelében), 1726-ban született, 42 éves Georg Hack feleségével, Anna Margaretha Möllerrel és 5 gyermekükkel, Gertruddal, Margarethával, Catharinával, Johannissal és Heinrichhel úgy döntöttek, hogy a hívásnak eleget téve Magyarországon kezdenek új életet. A család még abban az évben megérkezik Szajkra. 1741-ben Johannes, Georg Hack fia – már „Hock” néven – Babarcon feleségül veszi az özvegy Eva Stainpohint. A dokumentumok szerint Johannes 1742-ben és 1748-ban adófizető, 1752-ben pedig már adómentes volt, és ettől az évtől a község bírája. Vele és gyermekeivel, Margarethával, Matthiasszal, Ottiliával, Joan Thomasszal és Conradusszal kezdődik a Hock család – az én családom – története Babarcon. Hogy Georg Hack akkoriban egy Ulmer Schachtelnek nevezett dereglyével jött-e Magyarországra, vagy hogy vajon a diákok által leírt úton-e, nem bizonyítható, de szeretném hinni, hogy így történt. Hogy miért? Mert számomra a dereglye és a telepesek útvonala jelképezi azt az erős akaratot, amelynek segítségével elődeink egy idegen, más nyelvű országban új hazára leltek, miközben nem adták fel önmagukat, származásukat, nyelvüket, szokásaikat. Ebben az országban az én őseim is megtapasztalták mindazt a boldogságot, amit egy új otthon, a biztos egzisztencia és a gyermekbőség nyújthat, de azt a sok szenvedést is, ami azért érte őket, mert németek voltak.
Az országos német önkormányzat elnöke hangsúlyozta: az MNOÖ e nagyszabású, országos megemlékező kampánya apropóján a 2023-as évre kerek évfordulóként tekint, amely kapcsán ismereteket kívánnak átadni, a történelmi tudatosságot növelni, közösséget teremteni, az összetartozás érzését erősíteni, a magyarországi német közösség tagjainak széles körét bevonni, és nem utolsósorban a magyarországi németség jó hírnevét erősíteni. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy ez az emlékév minden hazánkban élő németről szól – azokról is, akik a középkor óta élnek itt, és azokról is, akik más úton érkeztek az országba. – Egy közösséget alkotunk, és ezt szeretnénk kifejezni ezzel a kampánnyal – emelte ki Englenderné Hock Ibolya.
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának vezetősége és az akciót kitaláló és lebonyolító kommunikációs munkacsoportjának tagjai (Amrein Mátyás, dr. Gajdos-Frank Katalin, Gallai Gergely, Pánovicsné Szeiberling Krisztina, Schubert Olívia, Surman Terézia Róza és Schuth János) kampányfelhívásukban azt kérték, hogy a ládába minden helyszínen kerüljön egy-egy, az adott településhez és az ottani németek betelepüléséhez direkt vagy indirekt módon kapcsolódó dokumentum. A pécsi iskolaközpont „ajándékait” Koch Valéria unokahúga, az intézményben tanító Kratofil Bernadett helyezte el a ládában: egyrészt a Koch család családfáját, amely attól igazán különleges, hogy azt a fiatalon elhunyt költőnő egykor maga rajzolta; másrészt Koch Valéria egyik versét a költőnő eredeti kézírásával; harmadrészt pedig az iskola névadója egykori komódjának kulcsát.
A vándorkulcs már hamarosan továbbáll: Pécs után a bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja fogadja, majd további 36 német nemzetiségi iskola, illetve egyesület. Kalandosnak ígérkező útjáról a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Facebook-oldalán folyamatosan beszámolunk.