Ez a bejegyzés több, mint 2 éve nem frissült, ezért lehetséges hogy a benne található információk elavultak!
Nyitott és érdeklődő volt a közönség, amely ahhoz a nem mindennapi lehetőséghez jutott, hogy népviseleti varrónőt, bútorfestőt, játékkészítőt vagy épp csipkeverőt faggathatott mestersége fortélyairól. Legyen szó minőségre való törekvésről, hagyományápolásról, mindennapi használhatóságról vagy akár kuriózumról, Miskovics Mária főszervező, a Tarjáni Német Önkormányzat elnöke valamennyi hívószóra tudott példát hozni a kiállítók köréből: – A vendégünk volt például egy kékfestő asszony Győrből, aki a családja sok évtizedes hagyományát viszi tovább. A magyarországi németek jellegzetes anyagából készült csodálatos ruhákat és használati tárgyakat mutatott be. Ő az idén vett részt először a kézművesnapon, és azt mondta, új ötletekkel gazdagodva és ihletetten tér haza. Másodszor is eljött hozzánk a piliscsabai német önkormányzat kézimunka-szakkörének 12 tagja: ezeknek az asszonyoknak az volt a fontos, hogy a mindennapi közegükből kilépve nagyobb közönségnek is megmutathassák a munkáikat. A legtöbb mester abba is betekintést engedett az érdeklődőknek, hogy hogyan és milyen eszközökkel szokott dolgozni, sőt, akadt olyan is, aki lehetővé tette, hogy a vendégek is kipróbálják a munkáját: a két mézeskalácsos standja előtt például gyermekek és szüleik is azon ügyeskedtek, hogy saját motívumokkal díszítsék a süteményeket. Különösen érdekes volt számomra egy a szomszéd faluból származó ritkaság: a héregiek ugyanis egy úgynevezett ’sváb kapcát’ állítottak ki, ami nem más, mint egy vastag fonalból kötött, nagyon meleg zokni, amit állítólag egykoron a németek hordtak.
Számos kísérőprogram színesítette a napot, a falumúzeum udvarán például hagyományos használati tárgyak – például teknő és kosarak – segítségével kialakított játszóház várta a gyermekeket, s emellett német kultúrcsoportok produkcióját is élvezhette a közönség.