Ez a bejegyzés több, mint 2 éve nem frissült, ezért lehetséges hogy a benne található információk elavultak!
Az államtitkár feleletében a „multikulturális” és a „többnemzetiségű” Magyarország kifejezések jelentése közötti különbségre hivatkozott: szerinte a hazánkban évszázadok óta élő nemzetiségek – ahogy azt az Alaptörvény is kinyilvánítja – a nemzet részei, államalkotó tényezők. Ezzel szemben „multikulturalizmus” alatt az egymástól nagyban különböző kultúrájú emberek találkozását értjük, elsősorban távoli országokból érkező, muzulmán vallású emberek találkozását európai, keresztény hagyományokkal rendelkező emberekkel. Rétvári válaszában kiemelte: a hazai nemzetiségek elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Alaptörvényben lefektetett jogokkal és parlamenti képviselettel rendelkeznek, sőt, hogy a kormány az idei évben jelentős többletforrást is biztosított számukra.
Ritter Imre alapvetően elégedett a válasszal, mégis azt gondolja, nagy szükség volt arra, hogy ily módon is ráirányítsa a közvélemény és a politikusok figyelmét a nemzetiségek létezésére: – Orbán Viktor strasbourgi beszédében legalább egy félmondattal utalhatott volna arra, hogy Magyarország nem csak a magyaroké, hanem az itt élő nemzetiségeké is – véli a német nemzetiségi szószóló. – Ezzel minden félreértést és félremagyarázást megelőzött volna! Mi ugyanis nem magyarok vagyunk, és nem is akarunk azok lenni. Nekünk német, szerb, horvát, szlovén és egyéb identitásunk van. Felvetésemmel nem a migráció kérdésének kezelésére szerettem volna utalni, hanem sokkal inkább arra kívántam felhívni a politikusok figyelmét, hogy legközelebb legyenek tekintettel a hazánkban élő nem-magyarokra, és pontatlan megfogalmazásaikkal ne adjanak okot félreértésekre.
– Meggyőződésem, hogy erre a kérdésre a miniszterelnöknek személyesen kellet volna válaszolnia és neki magának kellett volna tisztáznia, mire is gondolt pontosan – értékeli a parlamenti történéseket Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke. – A válaszadás mikéntjével tehát nem vagyok elégedett. A tartalmával is csak kis részben, hisz az multikulturalizmus egyfajta – szerintem történelmileg és szociológiailag hibás – interpretálását tartalmazta és a nemzetiségekkel kapcsolatosan nem ment túl az alkotmányos alapelvek felsorolásán. Minimálisan annyit elvártam volna, hogy azt mondják, pontatlan volt a fogalmazás, elnézést, ha az valakiben félelmet keltett. Ez az eset is jelzi, nagyon sok tennivaló van még Magyarországon a különböző identitások, kultúrák értékelésével, kezelésével, be- és elfogadásával kapcsolatosan.