Ez a bejegyzés több, mint 2 éve nem frissült, ezért lehetséges hogy a benne található információk elavultak!
2016. január 19-én Budaörsön a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közreműködésével megemlékeztek arról, hogy 70 évvel ezelőtt onnan indult el a Magyarországról elűzött németeket szállító első szerelvény Németországba. Ezzel Magyarországon kezdetét vette az embertelenség egy újabb fejezete: 1945 és 1948 között a hazai németség jelentős részét kifosztva és megalázva elűzték az országból.
A „kitelepítés” mögött részben nemzetközi, részben belpolitikai okok és célok húzódtak meg. A nagyhatalmak már a negyvenes évek elejétől elfogadhatónak tartották az etnikai viszonyoknak áttelepítésekkel való újrarendezését. A „tiszta” nemzetállamok létrehozását – hasonló érveléssel, de más okokból – támogatták a kelet-közép-európai országok politikai elitjei, és részben társadalmai is. A háború második felében megkezdődött a német kisebbség démonizálása, a német terjeszkedés eszközeként, „a Harmadik Birodalom ötödik hadoszlopaként”, „Hitler szálláscsinálójaként” való megjelenítése. Ebből vezették le aztán a németek kollektív bűnösségét és fogalmazták meg elűzésük igényét.