Elkészült a 15. és a 16. magyarországi német tanösvény
Újabb két elemmel bővült a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata kezdeményezésével és koordinálásával, és a Német Szövetségi Belügyminisztérium anyagi támogatásával megvalósult, eddig 14 tanösvényből álló országos hálózat: immár a Komárom-Esztergom megyei Nyergesújfalu és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hercegkút is büszkélkedhet egy-egy német nemzetiségi tematikájú tanösvénnyel. Azok ünnepélyes átadása nem tökéletesen a tervezett forgatókönyv alapján történt: míg Nyergesújfalun csak némiképp szólt közbe a kedvezőtlen időjárás, Hercegkúton teljesen ellehetetlenítette a rendezvényt. Ettől eltekintve mindkét település méltán büszke a helyi német közösség múltját és jelenét bemutató új tematikus útjára.
A Tokaj-hegyaljai Hercegkút november 30-ra várta a vendégeit. A terv az volt, hogy a kulturális programmal színesített köszöntőbeszédeket követően mindenki együtt járja be a festői szépségű településen létrehozott – az UNESCO világörökség részét képező egyik pincesortól a másikig húzódó – tanösvényt. Mivel azonban az Országos Meteorológiai Szolgálat a rendezvény tervezett napjára riasztást adott ki, a helyiek úgy döntöttek, nem kockáztatnak és lemondják az ünnepséget.
Nyergesújfalun is csapadékos volt az időjárás, így az ünnepség a helyi Kernstok-villára mint helyszínre szorítkozott. Ott azonban több beszéd is elhangzott: a projekt megvalósítói az országos német önkormányzat elnökével kiegészülve az új létesítmény jelentőségét és a helyi német kulturális örökség megőrzésének fontosságát hangsúlyozták. A jelenlévők betekintést nyerhettek a tanösvény tervezési és kivitelezési folyamatába, valamint annak kulturális és oktatási célokat szolgáló szempontjaiba. Az eseményt a helyi kultúrcsoportok előadásai színesítették. A tanösvény bejárása virtuálisan történt.
Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke a két új tematikus út elkészülte apropóján mindenekelőtt köszönetét és gratulációját fejezte ki a hercegkúti és a nyergesújfalui német közösségnek: – Hálás vagyok, hogy vállalták ezt a rengeteg és rendkívül összetett munkával járó projektet. Külön öröm számomra, hogy az országos hálózatunk Hercegkút révén olyan régióra is kiterjedhet, amely ez idáig nem büszkélkedhet egyetlen ilyen létesítménnyel sem. Mindkét helyen megvalósult az a sok évvel ezelőtt megfogalmazott alapvetésünk, amely szerint ezek a tematikus utak mindenekelőtt a helyi németségre jellemző különlegességeket, sajátosságokat vonultassák fel. Meggyőződésem, hogy a tanösvénytáblák, a kísérőfüzetek és az interaktív elemek, illetve installációk hármas egysége minden látogató számára különleges tartalmakat kínál. Köszönöm a helyi alkotók fáradhatatlan lelkesedését, azt pedig különösen, hogy a települések polgármesterei is teljes mellszélességgel támogatták a projektet.
A hercegkúti tanösvény
Trautsondorf, magyar nevén Trautsonfalva (1905-től a település új neve: Hercegkút) 1750-ben, Mária Terézia uralkodása idején keletkezett. Alapítói a Schwarzwald vidékéről és a dél-badeni területekről érkező sváb-alemann telepesek voltak, akik a jobb sors reményében indultak el új hazájukba, Sárospatak mellé, Tokaj-Hegyaljának e festői szépségű részére, Johann Wilhelm Trautson osztrák herceg és magyar nemes hívására a sárospataki birtokára. Az uradalmat mint elkobzott Rákóczi-birtokot
a herceg apja szerezte meg a szabadságharc leverése után a királyi kincstártól. Az 1700-as évek első felében a térséget az átvonuló hadak és a járványok pusztítása következtében jelentős elnéptelenedés sújtotta. A munkáskéz hiánya lehetetlenné tette a birtok működtetését, amit a herceg sváb családok betelepítésével
igyekezett megoldani. Délnémet területeken pedig a termőföld eltartóképességét meghaladó földműves lakosságszám számára csak az új, megműveletlen területek irányába való elvándorlás jelenthetett megoldást. A falu határa úgy alakult ki, hogy a települést minden oldalról szőlők vették körül. A herceg a telepesek számára kiemelten az elhanyagolt szőlők helyreállítását
és művelését szánta. A többségük azonban olyan területről érkezett, ahol a természeti adottságok nem tették lehetővé a szőlőtermesztést, viszont a Rajna melletti lankákról származó családok már rendelkeztek szőlőművelési tapasztalatokkal, amit megoszthattak az új közösség tagjaival. A telepesek hamar elsajátították a szőlészet és borászat gyakorlati ismereteit, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az 1750. évi első összeíráskor már csaknem minden család rendelkezett 1-2 kapás szőlővel, 1776-ban pedig már 170 szőlőt műveltek a környező szőlőhegyeken. A tanösvény első állomása a Gombos-hegyi, az utolsó a Kőporosi pincesoron található. A rendkívüli látványt nyújtó, földbe vájt borospincék közelében található stációk a helyi szőlőtermesztés sajátosságairól mesélnek. A közbeeső négy állomáson a vallási élet és az ahhoz kapcsolódó épületek és hagyományok, a helyi sváb tájháznak és az abban őrzött kincseknek a története, valamint személyes történeteken keresztül a málenkij robotra elhurcolás helyi eseményei elevenednek meg.
A nyergesújfalui tanösvény
A 18. század során Magyarországra betelepülő németek számára különösen fontos volt, hogy az új hazájukban, az új településükön meglegyen a négy W: azaz a Wasser/víz, a Wald/erdő, a Weinberg/szőlőhegy és a Wiese/mező. A Nyergesújfalura települt németek ezt mind megtalálták és meg is őrizték: van vizük, hisz a város a Duna mellett fekszik, rendelkeznek erdőkkel, mezőkkel és még egy pincefaluval is. Az elődök a szorgalmuk, takarékosságuk, észszerűségük, nyitottságuk és találékonyságuk révén az elmúlt 300 évben olyan értékeket teremtettek, olyan szokásokat és hagyományokat valósítottak meg, melyekre a település lakosai máig büszkék.
A tanösvény állomásai ezeket a helyi német közösség számára fontos értékeket tárják a látogatók elé. A tematikus utat a helyiek szemüvegén keresztül végigjárva megelevenedik a múlt. A séta a kívül-belül megújult Kernstok-villában kezdődik. A város egy nagyszerű festőt adott hazánknak: Kernstok Károlyt, akinek a munkásságát itt ismerhetjük meg.
A Nyergesi János téren kiderül, hogy a helyi németek ősei milyen tehetségesek voltak a lótenyésztésben is. A település postaállomása a 18-19. században forgalmas lóváltó hellyé fejlődött, a nyergesújfalui gyorsparasztok (kullérok) még a császári és királyi postakocsinak is konkurenciát jelentettek.
Az elődök nehéz időket – háborúkat, elűzetést – is megéltek, de kultúrájukat mindvégig megőrizték. A Nyergesi János Emlékház és Tájházban található állomáson megismerhetjük a nyergesújfalui svábok múltját, esküvői és lakodalmi szokásait és viseletét.
Az ipar jelentősége a mai napig számottevő a városban, és nem volt ez másképp a múltban sem – erről híres családi dinasztiák sora tudna mesélni. A negyedik stáció a múlt mesterségeiről szól.
Az ötödik helyszínen kiderül, hogy a nyergesi németek ősei a szőlőtermesztésben is jeleskedtek, ahogy az is, hogy a helyben hagyományos „sváb présen” kívül milyen egyéb eszközöket használtak.
És hogy a hatodik, a helyi lóverseny-hagyományokról szóló állomás miért éppen oda került, ahová, az a helyszínen egyértelművé válik. Sőt még azt is megtudhatjuk, hogy milyen privilégiumokat élvezett egykor a „pünkösdi király”, és hogy tényleg nyereg nélkül ülték-e meg a lovat a nyergesi legények.
A 2015-ben indult tanösvény-projekt keretében eddig összesen 15 településen létesült német nemzetiségi tanösvény (Sombereken, Pilisszentivánon, Tarjánban, Fekeden, Mecseknádasdon, Bándon, Bátaszéken, Csolnokon, Mohácson, Pécsváradon, Dunabogdányban, Móron, Szekszárdon, Nyergesújfaluban és Hercegkúton), valamint egy országos német tematikus út, mégpedig Baján. Az elmúlt nyolc év során megépült, néhány száz méter hosszú utak nagy népszerűségnek örvendenek, ezért is vállalja egyre több magyarországi német település a helyi értékek, különlegességek tanösvénytáblákon, interaktív elemeken és kísérőfüzetek lapjain történő bemutatását. Az említett projektek az adott faluban, illetve városban működő német önkormányzatok, intézmények és civil szervezetek összefogása, valamint önkéntesek munkája révén valósulnak meg.
